Próbáltad már a babgulyást bográcsban elkészíteni? Garantáltan sokkal finomabb, mintha gáztűzhelyen főznéd. A szabadban, nyílt tűzön készült babgulyás bográcsban kap egy jellegzetes, füstös ízt, ettől lesz annyira finom. A teljes receptet megtalálod a következő linkre kattintva: http://receptneked.hu/marha/babgulyas-bogracsban/.

De most lássuk, mi is a gulyás története. A gulyás, közeli rokonaival, a pörkölttel és a paprikással szinte elválaszthatatlanok egymástól, a magyar gasztronómia alapjait képezik. Több forrás is szerint, a gulyás születése, elterjedése az alföldi pásztorélethez kapcsolódik. A pásztorok a településektől távol élve maguknak főztek, és ehhez szinte egyetlen főzőedényük volt, a fémbogrács. Alapélelmiszerek voltak csak náluk, mint a kenyőr, szalonna és fűszerek, a hús pedig adott volt. Kezdetben marhahúsból készítették, a későbbiekben pedig a juhok húsát fogyasztották. Az első időkben köret nélkül ették a pásztorok a gulyást, csak kenyérrel, a húsokat bicskahegyre tűzve, esetleg kanállal.

A gulyás a paraszti konyhában is hamar feltűnt, erről már 1792-ből van írott adat. A gulyás igen hamar, már 1793-ban megjelent, mint katonaétel. Később a gulyás felbukkant a vendégfogadókban a már előkelőbb réteg számára is.

A gulyás mint nemzeti étel II. József reformtörekvéseinek köszönhető, kinek politikája veszélyeztette Magyarország jogi különállását, ezért a kiváltságait féltő nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett egy egyszerű alföldi pásztorételben vélte megtalálni azt az ételt, amely a magyar nép egységét és egyéni jellegét hangsúlyozza. A gulyást színmagyar ételnek tartották, hiszen az Alföldnek olyan részéből származott, amelyet nem ért el az „elnémetesedés”.